Kislány koromban, mikor nagymamámmal a kert végében tisztogattuk az ágyásokat a még alvó méhkaptárak között, gyakran csapta meg orromat egy különleges, édeskés illat.
A tavaszi veteménynek készítettük elő a földet, és az akácok alatt, mint két jó barát versengett egymással az akkor még gyomnövénynek gondolt tyúkhúr és a turbolya, melyektől rendületlenül igyekeztünk megszabadulni.
Miközben a zöld leveleket tépkedtem, a szárakból kiharsanó nedű különlegesen finom, étvágygerjesztő illatot árasztott, ami arra késztetett, hogy utánajárjak a növények eredetének, melyeknek akkor a nevét sem tudtam.
Talán meg sem lepődtem már azon, hogy mindkét növény ehető. Míg a turbolya elsősorban fűszernövény, és ánizsos illata összetéveszthetetlen, a tyúkhúr, mint levélzöldség kerülhet az asztalra. Gyenge tejes kukoricára emlékeztető íze miatt a baromfiudvar népe is igen kedveli- talán innen a találó név-de kiváló kiegészítő lehet a vitaminszegény télvégi hónapokban a mi tányérjainkon is.
Sokak számára a tyúkhúr egyenlő az árokparti gazzal. Tényleg kedveli a nedvesebb, árnyasabb, nitrogéndús termőhelyeket, így az akácosok egyik aljnövényzete. Mivel Magyarországon rengeteget találhatunk belőle, talán ez az oka, hogy eddig átnéztünk felette. Az angol kiskertekben nagyobb becsnek örvend, kifejezetten ültetik is ezt az apró levelű növényt, mely nemcsak finom, hanem számos gyógyhatással is bír.
A tyúkhúr támogatja a máj méregtelenítő munkáját, enyhe hashajtó, zsíroldó és vízhajtó hatása miatt pedig segíti a szervezet tisztulását, javítja az anyagcserét. Ebből következően minden olyan betegséghez, mely az előbbiek működési zavarával áll összefüggésben ajánlható a fogyasztása. Fogyókúrához ideális, csökkenti a koleszterinszintet, valamint cukorbetegek számára is kifejezetten előnyös, mivel a vércukorszintet alacsonyan tartja. Köszvény, reuma kezelésére is használják.
Fogyasztható tea formájában, de ekkor óvatosan, mivel nagy mennyiségben hasmenést is okozhat. Salátába, köretekbe keverve azonban finom, friss ízeket vihetünk koratavaszi étkezéseinkbe. Bátrabbak akár egy nyers tyúkhúrleves készítésével is megpróbálkozhatnak.
A turbolyáról gyermekkoromban mindig azt gondoltam, valamilyen vad sárgarépa vagy petrezselyemféle, miután mind csipkés levélzete, mind ernyős virágzata ezt az illúziót keltette bennem. Nagyot nem tévedtem, bár aki még nem találkozott turbolyával óvatosan gyűjtögessen, mert létezik egy hozzá hasonló mérgező növény is. Ha viszont saját magunk vetjük, biztosra vehetjük, hogy újabb izgalmas ízzel gyarapíthatjuk konyhánkat. A turbolya levelei kissé kesernyések, de a levélnyelek roppanósak és édesek, így választhatunk melyik részét kedveljük és használjuk fel inkább.
Már a rómaiak is használták ezt a szép levelű szép törékeny növényt.A turbolyát édespetrezselyemnek is becézi a francia konyha, mely igen kedveli ezt a fűszert, így kiterjedten, nagy mezőkön termesztik is.
Mi szerencsések vagyunk, mivel hazánkban az akácosok gyakori aljnövényzete a tyúkhúrral együtt. Szinte bármilyen ételt fűszerezhetünk vele, de a húsvéti ételek, a bárány, a tojás, és bármilyen gomba különleges ízesítője lehet.
Akárcsak a tyúkhúr, a turbolya is tisztító hatású, vese és emésztőszervi megbetegedések ellen kiváló.
Nem maradt más hátra, mint hogy elkészítsük gyógyító hatású különleges húsvéti menünket, melyhez a kert végéből tépett zsenge tavaszi hírnököket használjuk.
Ajánlatunk tehát az ünnepekre:
Turbolyás csicsókaleves füstölt sonkacsipsszel, bardírozott nyúlmáj tyúkhúrsalátával , borban párolt bárányborda medvehagymás bulgurral, sült túrótorta feketebodza dzsemmel, kandírozott ibolyával
A recepteket hamarosan olvashatják!